Eső után

 
Lassan kitáncol már a lomb közül
a napsugár, a sárgabőrű fény,
mezítlábas gyerek csapong, örül
a kert alatti rét kövér füvén.
 
Szurokhajából szél köt új csomót,
repíti, rázza, bőszen lengeti,
rá visszaint a nád, a fűzbozót. 
a szárba szökkent búza, s tengeri.
 
Előkotor zsebéből száz csodát,
van ott kavics, rugó, parittya, drót,
a zöld esőtócsára rábocsát
és útnak indít egy papírhajót.
 
A pillanat, mit érez legbelül,
megismételhetetlen, egyszeri,
a hangjuk messze siklik, csendesül,
s hogy közben felnőtt, észre sem veszi.
 

Hozzászólások

hubart képe

Példásan jó vers, szeretettel gratulálok! 

Csilla képe

Köszönöm a véleményedet, kedves Feri!  Az utolsó előtti sorra egy tucat változatom van, egyik sem fejezi még ki pontosan azt, amit el szeretnék mondani. :) 

 

Haász Irén képe

Szívemet gyönyörködteti... visszagondoltam az én Balaton-parti nyaraimra, gyermekkoromra...

Csilla képe

Örülök, hogy kedves emlékeket idézett elő! Köszönöm szépen a figyelmedet!

 

hzsike képe

Gyönyörű! Szinte élővé varázsolod a csodákat, Csillám. Szeretettel gratulálok, szépséges versedhez!

Ölelésem ma is. :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, hogy meglátogattál. :)