Jelenlegi hely

Esti magányt horgolok...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, szeptember 7 - 09:41

Forrón vibráló alkony búsul,
csípős reggel, fázósan ködöl.
Haldokló falevél sodródik,
lopódzó őszünknek fejet hajt.
Nyári szerelem hevét őrzöm,
opálszínű álmokat szövök.
Esti magányt horgolok, csendben,
csipkehálós múltam borzongat.
Bohókás éji pille röpköd,
elhaló szívzörejhang rian.
Suhogó báli ruha villan,
befagyott, halovány Hold dereng.
Felhő-vattacukorba lépek,
a Hókirálynő engem kacag.

Hozzászólások

Mysty Kata

2013, szeptember 7 - 09:55

Permalink

Eredeti képeiddel

Eredeti képeiddel elvarázsoltál!Szer.tel grt.kata

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 7 - 10:03

Permalink

Kedves Kata! Ölellek érte,

Kedves Kata!

Ölellek érte, hogy tetszett.

Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2013, szeptember 7 - 13:43

Permalink

Remek szóképeket festettél

Remek szóképeket festettél szépséges versedben, kedves Dyona.

Szeretettel olvastam:Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 7 - 14:21

Permalink

Kedves Zsike! Örömömre

Kedves Zsike!

Örömömre szolgált, hogy tetszett.

Szeretettel Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

barnaby

2013, szeptember 7 - 16:16

Permalink

Érdekes szerkezetű a

Érdekes szerkezetű a versed...Kicsit sok(K) a jelzős kép, talán ha kevesebbet, és "kibontva"...így felsorolás érzetét keltik bennem, mintha egy esti riportot hallanék...Bocsi, ez csak az én semmitmondó véleményem.Üdvözöllek:B:)