Estkorom

Estkororm
 
A nappal vérbő szirmait
bevonja most az estkorom,
sötéten lengő csend tanít,
mit feledtem, s mégis tudom.
 
Vállamra hulló csillagok
vergődő, lassú tánca ez,
az égre szálló illatok
közt, lassú dobbanás neszez,
 
az égre bársony gyolcs feszül,
rólad a távolság zenél,
a holdra álmok fénye ül,
lábamhoz zizzen egy levél,
 
üzen az ősz, van mulandó,
a nyár is félve elszelel,
csak bennem lüktet egy rondó,
sikít, hogy egyszer elveszel.