Ez is madár...az is madár

    Egyik madár...
                         Párhuzam
                                Madár énekel a fán,                    
                                egy új élet hajnalán,
                                a dalát nem hallgatják,
                                csalódott a nagyvilág.

                                Hosszú volt a hallgatás,
                                nem alkudott meg, mint más,
                                olyan dalt kértek tőle,
                                mely nem fért a begyébe.

                                Inkább elhagyta a fát,
                                kinyitotta a szárnyát,
                                könnyek égtek szemében,
                                s remények énekében.

                               Sokáig távol maradt,
                               viselt ott más tollakat,
                               úgy is látszott rajta jól,
                               hogy a dala másképp szól.

                               Búslakodott a madár,
                              de megoldásra talált,
                              megvan otthon az a fa,
                              visszatérhetne oda.

                              Szárnyai hazavitték,
                              újra kezdte énekét,
                              hódítani nem tudott,
                              elismerést sem kapott
 Másik madár...
  Párhuzam

.Gurgulázik a madár,
hosszú tapsot most nem vár,
elriasztó a hangja,
kínozza a gurgula.
     
Hol hűlt meg az a madár?-
most a gyógyulásra vár,
jól esik neki a fény,
fog énekelni, szegény.

Bizakodik a madár,
gyógyulni orvoshoz jár,
úgy fog majd énekelni,
nem tudják utánozni.

Mindig eredeti volt,
az éneke szépen szólt,
nem énekelt ő másnak,
csak az atyjafiának.

Betegségből kigyógyult,
visszatért a dicső múlt,
örömében trillázott,
sok dicséretet kapott.