Ez itt az utolsó versem

Hát ez itt az utolsó versem,
amit a lantom tán eldalol.
Nincs már, ami a mélybe hatol,
csillag se lesz, egyetlen egy sem.
 
Nem szállok hűs hegyfokok fölött,
szárnyam nem simítja hetyke szél,
fenyves erdő többé nem mesél, 
szívem bús, lelkem elköltözött.
 
Köröttem sündörög a sakál,
megzavarva álmomat éjjel,
szerelmem is hiába kérlel,
s kiégve talál rám a halál.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Remélem, csak ijesztgetsz, Erzsike! :) Jókedvű, szeretettel teli napokat! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Hát eléggé beteges vagyok, de belefáradok lassan a küzdelembe, mert úgy érzem, középszerű, szürke írásaimmal, nem sok keresni valóm van az igazi, tehetséges irodalmárok között csak nem veszem észre magam, hogy abba kéne hagynom a versek firkálását...Mert se nem olvassák a verseim, ami talán egy jelzés felém, hogy tehetség nincs is bennem.

 

Ölellek: Erzsike 

Haász Irén képe

Erzsike! Ez a melankólia néha mindenkire rátör.

Újra és újra figyelmeztetni kell magunkat, hogy nem az számít, hány hsz. van a vers alatt. Az sem számít, hogy megjelensz-e nyomtatott könyvben, Ma már nem, amikor tele vagyunk magán kiadásokkal.

Csak az számít, hívnak, várnak, előfordulsz online vagy egyéb folyóiratokban, igényes oldalakon, jónevű irodalmi körökben.

És ezzel aztán Neked semmi bajod nem lehet!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm, hogy olvastad, itt-ott előfordulok valóban, de így is majdnem ismeretlen vagyok, szponzor nélkül nem lesz sosem saját kötetem versesre is összegyűlt már és novellás is gyűlik szépen, de hiába, pénz nélkül nem lesz semmi belőle, mindenhova olyanokat hívnak, akiknek már több kötetük van, meg a Vörösmarthy-téren dedikálgat, a hetedikbe sem hívnak, se nem kérnek semmit tőlem, én meg nem szeretek tolakodni...
Erzsike

hubart képe

Pillanatnyi rossz hangulat íratta Veled ezt a verset, kedves Erzsike. Dehogy az utolsó! Éppen Te hagynád abba, aki keze alól annyi szépség kikerült?  Hidd el mi, akik ide járunk, nem vagyunk elkényeztetve se díjak, se szponzorok által. Nem is azért írunk, hanem saját örömünkre és egymás biztatására.  Ezután is várjuk Tőled a szép verseket! :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm, hogy olvastad, persze én is mások és a saját örömömre írok, tudom, nem jut mindenkinek kötet, meg nem tudok mindenütt ott lenni, megszoktam, hogy jelentétktelen vagyok...

Erzsike

Szepesi Zsuzsanna képe

Drága Erzsike!

Ne becsüld le magad! Hidd el, a te verseid költemények, igazi versek. Ne bánkódj azon, hogy van, aki megjelenik: ne irigyeld a magánkiadást! Van, aki költőnek titulálja magát, de csak maga magát, mi téged annak tartunk! Csak örvendeztess meg továbbra is minket, és azokat, akik várják a verseidet.

Sajnos elterjedt, hogy a sok lájk, meg a mosolymiki, ugyan! Hallottam már, hogy katt, aztán mennek tovább, nem is emlékezve, mit néztek (mert olvasni nem olvasták), mert váfják a visszakattintást. Ez nem verseny, ez nemes feladat!

Szeretettel ölellek: Zsuzsi

Szepesi Zsuzsanna

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Köszönöm, hogy biztatsz, talán egyszer elhiszem végre, hogy érdemes alkonom, írnom, nem lájkra vadászom csak néha jó a visszajelzés hozzértőktől, hogy folytassam e, avagy ne a verselést, prózaírást, mert mindkettő izgatja a fantáziám, mindenkinek itt köszönöm a kedvességét, nagyon jó szerkesztőgárda van itt és szerintem netszerte egyedülálló módon karoltátok fel a tehetségeket. Ölellek: Erzsike

lnpeters képe

Jaj, nehogy az utolsó legyen!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Örülök, ha aggódsz, de úgy érzem nem vagyok nagy tehetség, nem értem el semmit a versek írásával, hacsak azt nem, hogy engem boldoggá esz az írásuk...nyomot akartam hagyni magam után, ahogyan egy versemben írtam, de lehet ez nem sikerült...mások sokkal jobbat írnak, nem kéne erőltetnem, s hagyni másokat tündökölni az irodalom egén...

Ölellek: Erzsike

 

lnpeters képe

Erzsikém, a vers a Lelked része.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Igazad van és nem tudom kiszakítani magamból...Ölellek.

Erzsike