Földalatti

 
Robog velünk a metró, földalatti,
sötét zörögve. Ólmos éjszekér.
Az ember kész tömeggé földagadni,
ha ajtó pattan, s cseppnyi fényt remél.
 
A cél felé sietne hömpölyögve,
de ócska sablonokban járatos:
egykedvűen legyint a sok könyökre,
s ki útját állja, arra rátapos.
 
És úgy tolakszik, közben elfelejti,
hogy élte fogy, s nem nő e poklon új.
Hol szemzugokban sem maradt semennyi
melegség, ott magad kell boldogulj.
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Nagyon jól megjelenítetted a budapesti tömegközlekedés természetrajzát! A végkövetkeztetés különösen jó! 

Csilla képe

Kedves Erzsike és Feri! Nem egy ünnepváró vers, de köszönöm és örülök, hogy szántatok rá az időtökből! :-)

 

Haász Irén képe

Lám, milyen köznapi dologból is születik nagyszerű vers.

Nagyon jól leírtad. Világ életemben utáltam metrózni, akárhányszor Pesten járok inkább elkerülöm ezt az utazási lehetőséget, amíg lehet. Amíg BKV volt, úgy hívtam magamban, hogy Borzalmas Kék Végzet. Mióta BKK pedig Borzalmas Kék Katasztrófa. Sajnos, vannak kellemetlen élményeim...

Csilla képe

lnpeters képe

Szép, kesernyés, és igaz életkép.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe