Fakó mezők

A hazugság ragad,
ha nem vigyázol beléd
hatol, beborít, rád tapad,
nem lemosható,
örökké érzed a helyét.

Szél suttog, jajong,
amott a jólét dülöng,
emitt a szegénység
remeg, s minden este
éhesen alszik a reménység.

Fakó csillagok fölöttem,
szürke rögök alattam,
Istenem, szólítlak!
Tudom már, tudom
- e Földre, szelídnek születtem.