Faszari szafari

- Állatkertbe viszlek - így szólt jóanyám -
lószekérrel mentünk által egy tanyán.
- Nézd csak, az a gólya. Most itt kelepel,
de majd Afrikában tölt egy telet el.

Aztán átellenbe nyújtotta kezét,
hol egy tehéncsorda hevert szerteszét.
Nem törődve, hogy az eső csepereg,
lúdcsapatot hajtott odébb egy gyerek.

Láttunk még pár varjút, szarkát, verebet;
a felnőtt társaság rajtam nevetett.
Nem felejtem drága anyám szavait,
de olcsón megúszta azt a szafarit!

2012. okt. 22.

 

Hozzászólások

hubart képe

Köszönöm, Joe, igazad van, a versem eredeti címe Faszari szafari, de nem tudom, mennyire szalonképes ez a jelző, ezért kerestem gyorsan egy másik címet, ami tényleg nem igazán illik a versemhez. Amúgy a petőfis stílus mellett nem fogok leragadni, ez még az előző versem hangulatának az utóélete.:)

Imádtam:-))

Ölellek

hubart képe

Köszönöm!:)

M. Karácsonyi Bea képe

Magyar szafari.:) Aranyos!

hubart képe

Mint a magyar narancs.:)) Köszi a hozzászólásodat.

És milyen jó a címválasztás: mivel most nem vagyok tökéletes állapotban, gyötör a láz, így gondoltam, ezt megnézem (a többit majd később, ha már elmúlik): és megérte! Aranyos, nagyon tetszett! Nem mentes a népi bölcsességtl sem... :)


hubart képe

Köszönöm, kedves Toma! Jobbulást kívánok!

Mysty Kata képe

 Aranyos, nagyon jó!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszi, Kata!:)