Fekete eső esett

s lám, apám ágya mellett lebzselt már
a vész ura. Lelkéért állt sorba.
Szívem szövetén túl sok a csorba,
kéretlen vitte őt a gyászhuszár.

Visszanézett rám, s szólt a csúf alak,
aki fonnyadt torkából ként böfög.
- Nemsokára érted is eljövök.
S sötét jövőm könnyezték a falak.