Fekete-fehérben

(a buszbaleset áldozataiért)

Kormos az ég rongya, a hó törtfehér,
bujdokol a hold fenn – kóberes szekér –
mint a vész lidérce jár a föld felett;
megáll a szó, arcra ül a döbbenet.

Elzörgött az élet, a cifra batár,
"semmi ágán ül” a nagy ólommadár.
Fekete-fehérben állnak most a fák,
mint a kifosztott szív, üres a világ.

Gyertya lángja lobban, ma nem száll dalom,
könnyek nélkül sír a néma fájdalom.
Fel-felzokog a szél, mint kopott fagott,
meggyújt fenn egy angyal néhány csillagot.