Felhők, szellő, mámor...

Szalmaének zizzenések szellőkézben
Pitypang-fehéren táncot járó tollbibék
Szelíd-éber, szálfanépek, szálfa-vénen.
Zúgnak éppen. szólnak nékem, úgy mesélnek…
 
Fenn az égen, kék-fehérben ringó felhők
paplant húznak. Oszladoznak, tintaszeplők.
Fénynövesztők. Álomlények, színfelejtők,
lélekrezgők, álomfestők,vágykesergők....
 
Lomha bájjal, lusta folyó szórt lapállyal
homokszirtet fodroz. Víznek száz taraj-raj,
hullám-habcsók. Csüng a partra, s felkavarja
Át, ha járja, zúg a hárfa szél danászza...

Hársfa lombja tárt szalonnal vár madárra
Nem is árva, mert a párja szárnya tárva
Átöleli, szeretgeti, zeng az ének
Puha fészkük rejtekében csőrikélnek...

Jaj, a napfény meg ne ártson! Üde bársony
lenn a zöld gyep…paplanunk lett. Belefekszünk.
Cseng a lelkünk, ujjong a szív, hogy kalimpál!
Gyere gyorsan, fejed hajtsd rá, csillapítsd hát...