Felveszem a lantot

Elmúlt a nyár, a sok dolog gondja,
belehúztam… én, munka bolondja.
Bachus kincsét hozni Uram, eléd,
a szőlőben hagytam erőm felét.

Másik felét vitte házam, kertem,
barkácsoltam, kapáltam, meszeltem;
garázsban, meg színben raktam rendet
megbecsülni, mit az Úr teremtett.

Néha kérdem, mért hajszolom agyon
magam, hogyha nem boldogít vagyon?
Mikor apad ki az erőm kútja?
A választ rá a Jóisten tudja.

No de jönnek már a hosszú esték.
Tévé előtt ülni? Népbetegség!
A tyúkokkal elpihenni halál,
néha még az éjfél is fenn talál.

Jó bor mellett unatkoznék? Kétlem!  
Egy percig sem maradhatok tétlen!
A tespedtség alattomos gúzs ám,
homlokcsókkal oldoz fel a Múzsám.

Ihletszikra, ha lángra lobbantott,
boldog vagyok, s felveszem a lantot.

2014. okt. 28.