Fénylő partokon

 
 
Érezlek bár, de el nem érlek,
karomba hulló messzeségek
álmát ringatom.
 
Szélfútta porszem lettem újra,
a mindenséggel összebújva
fénylő partokon
 
várlak úgy, mintha jöttöd volna
hullámok mélyét jelző bója, 
fárosz, őrtorony.
 
Örvénylő vágyak vére csöppen,
időtlen csendbe töltöm, s közben
lelkem foltozom
 
ezredév óta ébren, talpon,
néha lépteid neszét hallom
fénylő partokon.
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép a versed, kedves Csilla, de a világítótoronyban több van egy szótaggal! :)

Amúgy tényleg remek. Gratulálok! 

Csilla képe

:-))) és tényleg! Köszönöm, hogy szóltál, nem vettem észre. Ebből nem tudok lecsípni, mert fontosnak érzem a szót magát, most mi legyen? :o) Örülök, hogy tetszik.

hubart képe

Ezen én is gondolkoztam, talán úgy írnám: fárosz, őrtorony. 

Csilla képe

Ó, köszönöm!!! Az őrtorony megvolt, a fárosz nem ugrott be. Elfogadom! :)

titus56 képe

Csilla drága!

 

A Tőled, általam mindig megcsodált, leheletfinomságú csipkeszövet. Ahogy Zsike verseinél, Nálad is mindig feltöltődöm.

 

titus56

zelgitta képe

Csilla, ez gyönyörû...

B.

       

hzsike képe

Megkapóan szép, kiváló vers. Csodásan fénylenek benne azok a partok. :)

Szeretettel olvastam, nagy ölelésem, Csillám.

Zsike :)

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmeteket, nagyon kedvesek vagytok! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Voltam már itt, de újra elvarázsoltál.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm szépen Nektek is, Zsuzsi és Erzsike! :)