Gereblyenyél

Nyáridőnek nagy az ára,
úgy iramlik hétre hét;
mikor írtam utoljára?
Nem tudom az idejét!
 
A sors ezer tervet szőhet,
és nem élek hiába,
ha a maradék erőmet
fogom hasznos igába.
 
Kertészkedtem nem keveset,
voltam paraszt, pesztra, ács,
a kezemből ki nem esett
metszőolló, kalapács.
 
Újat azzal most se mondok,
hogy csipkedtem magamat,
néha úgy nőnek a gondok,
mint a kóros daganat.
 
Bár nehéz a hőség járma,
jön a szelíd, józan ősz,
boldog ember, akit már ma
elkerül a kocsmagőz.
 
Megváltani a világot,
hangos szóval nem lehet,
a gereblye szájba vágott,
elnémítva engemet.
 
Megmutatta, hol a helyem,
mettől meddig az enyém:
szerény ember éljen tejen,
s üljön meg a fenekén!

Hozzászólások

Csak csínján azért a sok munkával, nehogy baleset legyen belőle! :)) Tetszik a versed. 

 

hubart képe

Köszönöm szépen látogatásodat, kedves Csilla! :)