Getsemáne...

Szép olajfáim, zöld arany békességem
árnyatok rejtekében szólok Atyámhoz:
csordultig telt szívem, általad fényességben
békesség hona, soha el nem kárhoz...

és veletek töltöm hű tanítványaim időm
hallgassátok szavaim, üzenet a léleknek
s e kert lesz majd elbukásom is , midőn
elárul a baráti csók...égről-földre magasztalók!
fényből-éjbe taszítók,megfeszítő-lélekidők...

Bűvös-átkos kert ez Getsemáne,
s átkos az az óra is, mely álomba ringatott
tizenkét szívet. Egyedüliként, még erőt merített
érezve súlyát Atyja haragjának, s tett hitet
melletted ember...Isteni voltát, ím félrelökve...

S vérrel sajtolt az ütő ezernyi magvat.Jöjj kárhozat!
Ácsold meg keresztem! Emberré lettem, hogy
megfeszítsetek. Értetek szerelemben, értetek Isten...