Getsemáne...
Szép olajfáim, zöld arany békességem
árnyatok rejtekében szólok Atyámhoz:
csordultig telt szívem, általad fényességben
békesség hona, soha el nem kárhoz...
és veletek töltöm hű tanítványaim időm
hallgassátok szavaim, üzenet a léleknek
s e kert lesz majd elbukásom is , midőn
elárul a baráti csók...égről-földre magasztalók!
fényből-éjbe taszítók,megfeszítő-lélekidők...
Bűvös-átkos kert ez Getsemáne,
s átkos az az óra is, mely álomba ringatott
tizenkét szívet. Egyedüliként, még erőt merített
érezve súlyát Atyja haragjának, s tett hitet
melletted ember...Isteni voltát, ím félrelökve...
S vérrel sajtolt az ütő ezernyi magvat.Jöjj kárhozat!
Ácsold meg keresztem! Emberré lettem, hogy
megfeszítsetek. Értetek szerelemben, értetek Isten...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, december 20 - 17:47
Permalink
Elringat a versed szépsége,
Elringat a versed szépsége, az utolsó három sor azonban kizökkent, ha az én versem lenne, akkor azt törölném, mert gyönyörűen le van zárva már előtte.
barnaby
2013, december 20 - 18:05
Permalink
Köszönöm Sea az olvasást. azt
Köszönöm Sea az olvasást. azt hiszem, e három sor nélkül nem lenne egész a vers.Hiszen Jézus pont azokért halt kereszthalált, akik megtagadták, elárulták.Ez az Isteni szeretet értelme-lényege...szerintem.Tudom, nem épp karácsonyi gondolat ez, de ezt is el kell mondani.Üdvözöllek:B:)
hubart
2013, december 21 - 14:47
Permalink
Szépen felépített vers, jó a
Szépen felépített vers, jó a gondalatvezetés. Gratulálok!