Gond

 
Harmatos hajnal kopog az ablakon,
Tudom, mit akar: enyhít a gondomon.
Gyönge még a fény, ilyenkor sötét van,
Segítsen valaki az én bús gondomban!

Ily sötét éjszakám nem volt még nekem,
Aludni nem tudtam, csak szenderegtem.
Hogy jutottam ide, magam sem tudom:
Csak megjelent az a ritka alkalom .

Fehér ruhát viselt, angyal lehetett,
Beteg szívemben szerelmet ébresztett,
Ablakomon már egyszer ő kopogott,
Elment, és itt hagyta nekem a gondot.

Hajnal van, harmatos, és most elindulok,
Hátha nem követ az a szerelmi gond!
Megtalálom az én fehér angyalom,
Enyém lesz, és én senkinek nem adom!