Gondolatok kánikulai hőségben...

Mormolok érted egy imát, s megértheted,

mikor világgá kiáltja az értelem.

Hanyatt fekszem, nem érdekel az, hogy ki lát,

ha vétkezem,mikor a két kezem megtalálja

azt a hibát, melyet a Teremtő mondvacsinált

indokkal kreált, s ezért ma létezem...

Ki hasított engem bordái alól, ki az,

ki szörnyű hamis hangon himnuszt dalol?

Ezt mintha hallottam volna már valahol...

Felállni nem fogok senkinek...még jó,

hogy csak köztes állapot az impotencia...

A korai magömléssel, elúszott a remény is

a bő termésre. Ha bosszant a dolog, kérlek,

akkor vedd már észre,és csak mértékkel

 háborogj, de remélj is...

Dalfoszlányokat lebbent a szél fülembe:

"szeressük egymást gyerekek"...és úgy

zakatolnak a vonatkerekek ...

Az őszinte emberek, ma már vagy bolondok,

vagy szentimentálisan hülyék,

szóljatok sípok, zúgjatok sírva harangok.

Talán egyszer, fogunk itt mulatni mi még...