Jelenlegi hely

Gyermekemhez

Beküldte Zajácz Edina - 2012, május 16 - 11:52

Sosem láttad könnyeimet,
hitted mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom;

észre ne vedd fájdalmamat,
hogy odvában sír szívem,
meghasad a négyes fogat,
mellkasomban lágy ívben.

Fáradt vagyok, fogytán erőm,
gyenge virág a karom,
csontom mélyén sorvad velőm,
pillantásod vigaszom;

szemed kékje pajkos felhő,
messze űzi bánatom,
nevetésed kristálycsengő,
búm a szélnek átadom.

Sosem látod könnyeimet,
őriz mindig víg dalom,
szelíd lelkem még felijed,
ha ruhámat gombolom.

Hozzászólások

SiMoniLona (nem ellenőrzött)

2012, május 16 - 12:17

Permalink

Nagyon megható, szép vers

Nagyon megható, szép vers Edy. Az jutott eszembe, én itt a kötött formából feloldanám a lelket és hagynám spontán diktálni tollba. Gyónja meg bűneit, valljon és gyilkoljon, válasszon magának az elemi erők közül, és ne sajnálja magától a katarzis fájdalmát. A versed gyönyörű - van egy másik is ilyen, ami szintén - így kötött formában is. Csak azt akartam mondani, hogy ha figyelni kell a rímekre, szótagokra, akkor az ész/elme is beszáll. És fütyül mint egy bíró, és zajong, mint a közönség, és puffog mint a labda - a lélek pedig kapuháló. Bocs, tudom, már megint magamban beszélek, de lázba hozott a versed, szívből gratulálok hozzá neked!

üdv. és puszi :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Zajácz Edina

2012, május 16 - 13:03

Permalink

Tudom melyik versre gondolsz

Tudom melyik versre gondolsz Limmi, az "Égbe nyújtom kezeimet", itt nyugszik az alapon. Az a helyzet, hogy az én fájdalman igen személyes, ha versben akarom írni, (de bármilyen versről legyen szó) azt úgy szeretném tenni, hogy
aki olvassa, egy bizonyos szinten a magáénak tudja érezni, s necsak az én gyötrelmemet olvassa ki.mert az csak egyfajta sajnálatot szülne.
Igazad van, beszáll az ész /elme, az életemben is dominál, mert ha a lelkem nem kapuháló lenne, akkor kitörne az a fájdalom, amit nem lehet uralni, s akkor vajon mi lenne Limmi?

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

SiMoniLona (nem ellenőrzött)

2012, május 16 - 13:29

Permalink

Kitörne, amíg írsz. De ha

Kitörne, amíg írsz. De ha nincs korlátozva, meglepően szelídenen tud kitárulkozni úgy, hogy beenged, mert nem akar mást, csak megmutatni magát. Ha övé az egész pálya, tágabb a tér, ki tud teljesedni. A szabadvers azért jó, mert közelebb áll az élőbeszédhez. Ezáltal az együttszenvedés helyett az odafigyelés dominál. A kötött versekbe több érzelmet lehet tenni, a kötetlen viszont inkább kisugárzó, mindenképpen hitelesebb. Ha sikerül írnom egy jó kötött formát, elégedett vagyok magammal. Ha szabadverset, akkor az egy felszabadulltság, megkönnyebbül a lelkem, és szinte érzem, hogy megköszöni, hogy engedtem és bíztam benne. Ilyesmi ez, de mint a puding :)