Gyermekként

Gyermekként nem értettem,
mit jelent az, hogy kín?
Boldogan felébredtem,
s játszottam odakinn.

Nem voltak nagy álmaim.
Nem volt rá szükségem.
Nem űztem a vágyaim.
Nem éltem szükségben.

De mind felnövünk egyszer,
én is naggyá váltam,
s lám, megváltozott minden,
mire úgy vigyáztam.

Mert gyermekként nem tudtam,
mit hívnak úgy: gyönyör?
Már rájöttem, kínunkban
a rossz szó is gyötör.

Tán egyszer, ha véget ér,
ha nem kell küzdenünk,
ha életünk célba ér,
még gyermekké leszünk.

De addig harcolnunk kell,
erősnek maradni.
Hitünk, amíg nem fogy el,
nem szabad föladni!