Gyertyák
Kora este van. Készen vagyok mindennel, körülöttem rend, kellemes tisztaság.
Már dél óta „bizsereg” az ujjam. „Írhatnékom” van. Összegyűlt néhány téma, meg vár egy pár kötelező írnivaló is, itt az idő!
Egyedül szeretek dolgozni csöndben, nyugodt körülmények között. Az írás, nálam szertartás. Mindent a kezem ügyébe helyezek az íróasztalomra, ne kelljen szaladgálnom semmiért. Kávé, tea, ásványvíz, telefon.
Kicsit már besötétedett. Felkattintom a csillárt és a kis asztali lámpát is, így nincs szükségem szemüvegre. Mindig is zavart, idegesít. A gépen szorgalmasan ütöm a betűket, pillanatok alatt kész egy oldal. Tekintetem, az illatmécsesre téved. Lobban a gyufa lángja és máris ég a gyertya. Az egyik kókusz, a másik mandarin illatú.
Nagyot szippantok a jó szagú levegőből. Kellemes érzés jár át. Kortyolás közben a meleg tea jólesően szétárad testemben. Jó ez a csönd, jó ez a magammal társalgó magány.
Az egzotikus illat belengi a szobát, jókedvre derít. A szememmel csak baj van, dörzsölgetem. Mégis kell, az a fránya szemüveg!
A hűvös esti szél meglebbenti a könnyű függönyt. A mécsesek lángja kígyótáncot járva ég tovább. Valami semmihez sem fogható békesség járja át a lelkem. Most, én magam vagyok,és azt csinálom, amit nagyon szeretek, írok.
Ahogy telnek az oldalak, úgy fogy bennem az egészséges feszültség. Jól érzem magam.
Túl sok a fény, lekattintom a csillárt, aztán az asztali lámpát is. Csak a két kis mécses lángja világít. Tovább gépelek, és tisztán látom a sorokat, már a szemüveg segítsége sem kell. Teljesen ellazultam hátradőlők, és bámulom az imbolygó sárgás fényeket. Kókusz és narancsligetek illatát érzem…
Rám tör egy régi hangulat, eszembe jut nagyanyám „öregszagú” szobája. Lefekvés előtt, még benézett hozzám, magasra tartva a petróleumlámpát, és szép álmokat kívánt. Meggyújtott egy vékony kis gyertyát az éjjeliszekrényen, hogy amíg elalszom, ne vegyen erőt rajtam a félelem.
Még ma is vissza tudom idézni a kis gyertya kesernyés füstjét, megnyugtató, sercegő biztonságát. Micsoda otthont teremtő melegséget is árasztott akkor még egyetlen szál gyertya…
A bimm-bammos óra erőteljes ütései visszarebbentenek a mába. Dolgoznom kell! Visszakattintom újra a csillárt, a kis asztali lámpát, és folytatom az írást.
Jólesett ez a kis kitérő. Ujjaim újra gyorsan verik a billentyűket, a hatalmas fénnyel elárasztott, radiátor-meleg, tiszta, jóillatú szobában.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, szeptember 5 - 21:28
Permalink
" Jólesett ez a kis kitérő.
" Jólesett ez a kis kitérő. "- Nekem is! Átjártak az illatok ....Örömmel voltam nálad, veled..kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, szeptember 6 - 12:55
Permalink
Köszönöm, hogy meglátogattál,
Köszönöm, hogy meglátogattál, kedves Katám. Örömmel fogadtalak itt is.
Zsike:)
barnaby
2013, szeptember 6 - 12:58
Permalink
Ismerem azt az "öregszagú"
Ismerem azt az "öregszagú" szobaillatot én is...emlékeimben frissen él még és nagyon szerettem,szeretem ma is...Valami különleges varázsa volt mindig nagyanyám "tisztaszobájának,plafonig érő dunyháinak, párnáinak.És a kredencekben rejlő kincsei, mindig vonzottak:)Gratulálok Zsike, és köszönöm, hogy megidézted bennem az emlékeket írásoddal.Ölellek:Barna
hzsike
2013, szeptember 6 - 19:13
Permalink
Én köszönöm, hogy elolvastad
Én köszönöm, hogy elolvastad ezt is, kedves Barna.
Szeretettel fogadtalak:Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, szeptember 6 - 16:17
Permalink
Sajnos kivetett az oldal, de
Sajnos kivetett az oldal, de olvastalak, veled voltam, és jól esett.
hzsike
2013, szeptember 6 - 19:14
Permalink
Örülök, hogy így érzed, Seám.
Örülök, hogy így érzed, Seám. Köszönöm a látogatásod. Szeretettel:Zsike:)
vati
2013, szeptember 6 - 16:35
Permalink
Nagyanyám kitalált vagy
Nagyanyám kitalált vagy lehet, hogy igaz meséi, a saját gyermekkorából hozta őket, és nagyapám Petőfi, Arany verseinek könyv nélküli szavalatai nyitották ki a fülemet az irodalomra már egészen kicsi koromban. Írásod felidézte bennem mindezeket. Örömmel voltam itt...
Varga Tibor
hzsike
2013, szeptember 6 - 19:15
Permalink
Jólesően olvastam, kedves
Jólesően olvastam, kedves szavaidat, Tibor. Köszönöm szépen, a látogatást.
Szeretettel:Zsike:)