Jelenlegi hely

Gyertyalét

Beküldte hubart - 2013, december 28 - 19:39

Kies világ, megélni jó,
de köd szitál ma, kedv alél,
nyomaszt a rút depresszió,
fülembe súg a béna szél.

Mit ér a szív, e jégverem,
a csendje bánt, a jó kihal;
ha benne semmi nem terem,
kihűl a csók, az őszi dal.

Tudom, ha véget ér az éj,
ügetve jő a fény lova,
de már a régi szenvedély
bizonytalan ma, tétova.

Az ember árva gyertyaszál,
ha lángra kap, még fényre gyúl,
s amíg a füstje mennybe száll,
a gyenge teste porba hull.

2013. dec. 28.

Hozzászólások

Mysty Kata

2013, december 28 - 22:57

Permalink

Mesteri , hangulatában

Mesteri , hangulatában kicsit mai, depressziós...Örömmel olvastalak!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2013, december 29 - 09:37

Permalink

Rám mindig nyomasztóan hat a

Rám mindig nyomasztóan hat a későőszi hervadás és a téli fénytelenség; a szakemberek, ezt téli depressziónak nevezik Persze. küzdök ellene, tudati síkon próbálom legyűrni, többnyire sikerül, de azért néha érzem a negatív hatását. Nem tudtam nemírni róla, arra gondoltam, ha szembenézek vele, talán megbírkózni is sokkal könnyebb. :) Köszönöm hozzászólásodat, kedves Kata. :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Zajácz Edina

2013, december 28 - 23:02

Permalink

Jó vers, tetszett!:) A

Jó vers, tetszett!:)
A megszokott hibátlan munka, gratulálok!
Edi

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2013, december 29 - 09:42

Permalink

Köszönöm, kedves Edi! :) No,

Köszönöm, kedves Edi! :) No, azért mégis van hibája, az, hogy a tavaszt, nyarat, no meg a fiatalságot semmilyen vers nem tudja visszahozni, bár kétségtelen, ezt szeretném! :) Jobb híjján álmodozom róla. :)