Gyöngyös Imre újabb művei - Prológus - Alta Ripa

Prológus

Ránk marad annyi tulajdon alig várt ó hagyatékul

s kezdeteink örökét örökölni nagyon fura érzés,

mint, amiképpen az ős-eonokban az őseim éltek:

Küzdöttek jogokért s egymásért is hadakoztak!

Életet áldoz a harc, tusa, irtó háborúzások.

Emberölés csömörében az áhítat egy menedéke:

Béke-igény szüli meg szelídeknek a lelkesedését,

ösztönöket kiszorító nagy hatalommal a Béke!

Béke teremti az értekezést, a baráti megértést.

Létfeltétel a béke, amelyre felépül a város!

Szó volt mindig az összefogója az Emberiségnek!

Közlekedését városi élet felszabadítja.

Szó közelében a városi lét lesz társadalommá!

Így alakult falum is még régen a római korban:

Tolna, Telena sok embert, lelket adott a Hazának!                                                   

Alta Ripa

Tolna nevednek elődje latinra betűzve: Magas Part.

Kétezer éve a szürke Dunánknak a sodra magasztalt.

Szunnyadozó faluvá terebélyesedett a határod.

Népeden ártott Róma, Hunok, Törökök s a Tatárok.

Sváb, magyar és rác vér gyökeret vert, míg vezekeltek.

Hány titok őrzi a vért, ha fogant, letagadva szerelmet.

Boldoguló Tolnám, Te maradj karakán keveréknek!

Távol eső fiaid szíve, lángjai vágyai égnek.

Gyors futamokban a hajdani képek előmbe peregnek:

Gyárkút, a bárkák és miriádja a réceseregnek.

Hetyke, velencei orrú, sötét ladikokban evezve

lomha utunkat a "Sleisz" meg a "Gútay puszta"övezte.

Nyáron a kék-egű Holt-Duna szürke szalagja kitágul.

Télen a Holt-Duna jégen alattunk korcsolya száguld.

Néha vadászni megyünk: korizunk fel a Faddi Dunáig,

ott Lali Bundi kutyája zavar fel egy árva nyulacskát,

dörren a puska s a nyúl bemutatja futása csudáit:

Csillan a porhó s elnyeli gyorsan a jégbefagyott nád.

Illatos ősz, kelekótya tavasz szaporítva teremt még

tolnai képsorokat s ennek mindegyike emlék!

Fürdőházi nyarunk élményei bár sose szűnnek,

hajdani Tolna! Idézeted így is igézetes Ünnep!

 (Wellington 2O15 január)