Hó pilléz

Arcomra csorog az éjszaka,
rám dermed most fémes ezüstje.
Hó pilléz, álmomat vakítja,
s eközben, Isten rám mosolyog.
 
Messze, túl a Földön, Hold ragyog,
lehullik az édes fényszikra.
Én rajta lépkedek, ösvénye
felvezet, s tán a mennyekig ér.