Hűtlen Nyár

Bolyhos felhők pamacsolták
lucskosra a lombokat,
egykedvűen vár a holtág,
szokatlan bús hon fogad.

A tücsök már nem ciripel,
talán bizony megkukult,
vagy a fűközt duzzog, mivel
csalódásba fúlt a múlt!

Nincs pipacs, se margaréta
kinn az ázott réteken,
nem hozott sok színt a séta,
csak egy kis dalt énnekem:

Szerettem az ifjú delnőt,
a Nyarat, míg itt lakott,
de lám, hűtlen lett, hogy felnőtt,
s elment, hagyott csapot, papot,
kóbor óborillatot.