Ha írok...

Ha verskedvelő vagy, nyersz!
Én ettől élek,
de él az is, aki a lelke kútját
kiszáradni nem hagyja...
Számomra csoda,
  amint a versből boldogság árad ,
és a szívemmel látok.
                               A néma csend visszhangja szólít .                          
Nem adja fel, akinek
a szíve vidám...
     Fakadó forrás -  vályúja, itatója
szomjazóknak, a búsan
barangolóknak.
Nem talál utat sem ár, sem búhajó...
a vers belül hangadó...
Ha írok szabad vagyok, mint a madár ,
és szállok, szállok a gondolat nyomán...
aztán - landolok az öröm kis fokán.
 
Vers a szeretőm...
Bennem fogan, bennem nő,
Kék madaramat éltető. Forrásvíz,
amely frissítő. 
Aki nagyon szomjazik,
ebből bőven ihatik.
 
       Mysty Kata