Jelenlegi hely

Ha nincs menekvés

Beküldte vati - 2013, december 7 - 21:39

Vijjog, csak vijjog az a héja,

vitorlázva fent bús köreit rója,

éles szemével prédát keresve

mintha vágyaimnak csibéire lesne.

Ha nincs menekvés, nyílként lecsap

szétszórva piciny, pihés tollakat,

húsukba mar kemény, kampós csőre,

arcát mártja hulló véresőbe.

Mi lesz velem, ha e vágyak

s hű lelkem itt rokonra nem találnak?

A légben, fent lassú körök karéja;

vijjog, csak vijjog, csak vijjog az a héja.

2012. március

Hozzászólások

vati

2013, december 8 - 12:39

Permalink

Kedves Feri és Jóska, a másik

Kedves Feri és Jóska, a másik válaszomban röviden már utaltam rá, milyen körülmények inspirálnak a szomorú tartalmú versekre. Gondolkozom azon, hogy az utolsó versszak első két sorának az értelmével milyen gondod lehetett, Jóska! Talán a "hű lelkem" értelme nem jutott el hozzád első olvasatra? Vagy a többes számú "vágyak", a vágyak összessége? Rossz értelmezés, ha ezt bárki egyetlen "vágyra" redukálja. Egész életemben a holtomiglan páromat kerestem, akihez hű lehetek, s akinek a hűségében megnyugodhatok. Megannyi látszat, megannyi csalódás, lásd itt a blogban a Három évtized címűt, vagy a Csarnokban A csúcsi sziklán-t, benne a "tűnt aszonyok csalárd szerelme" sort. Valaki egyszer azt mondta nekem ennek a vernek azutolsó szavaira, hogy ki kellett volna egészíteni még egy sorral: "és mégis itt maradtam". Először majdnem lehülyéztem, de aztán visszafogtam magam, és eligazítottam, hogy ez nem pusztán fizikiai, hanem szellemi "menj tovább"-ot is jelent. Már hallom közeledő lépteit a hatvanhetediknek, s mindinkább rá kell jönnöm, hogy számomra "hű asszony", aki mögöttem áll, s akit a törekvéseiben én is támogathatnék, nem létezik. Vagy mégis? Sosem adom fel a reményt...

Varga Tibor

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

vati

2013, december 8 - 19:07

Permalink

Értem!!!! A kettős alany

Értem!!!! A kettős alany problémája ez, amikor az egyik alany többes számú a másik egyes számú, valós dilemmát okoz, hogy milyen személyű és számú legyen az állítmány. Ízlelgettem bizony ezt a lehetőséget is: "Mi lesz velem, ha e vágyak / s hű lelkem itt rokonra nem találnak?" A vágyakat nem tehettem egyes számba, a lelkemnek nincs többes száma, az egyes számú alany közelebb van az állítmányhoz... Te melyik nyelvi megoldást látod jobbnak?

Varga Tibor