Hajnali séta

 
Tavasz bolyong a kert alatt,
ma ő a támaszom,
rügyek csomója felszakadt
a bolyhos ágakon.
 
Kövér, taréjos fellegek
mögött a fény oson,
kutyám a sárban hempereg,
füvön, keréknyomon.
 
A szél bozontja lágy azúr,
kavarja száz titok,
remegnek, mint a hárfahúr,
a karcsú nárciszok.
 
Megült a jámbor réteken
csapatnyi báj, gyönyör,
itthon vagyok, de végtelen
szelíd magány gyötör.
 
Reményem mellém andalog, 
szorítja két kezem, 
s a halhatatlan hajnalok
honába érkezem. 
 

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Ó, de szép!

hubart képe

Nagyszerű vers! Gratulálok! :)

Gyönyörű sétád lenyűgözött!

Csilla képe

Kedves Irénke, Feri, Imre, köszönöm, hogy velem tartottatok a sétán:)

 

Mysty Kata képe

Nagyon szépet írtál, gratulálok!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm szépen, Kata!:)

 

hzsike képe

Ó, de nagyon szép!

Szeretettel gratulálok, Csillám. <3

 

lnpeters képe

Ez nagyon szép, Csilla!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Kedves Zsike és Laci, én pedig köszönöm a szép szavakat! Örülök, hogy szerettétek:)