Hajnalt álmodva

Kihunyt a fény, sötét az éj,
a kósza szél fagyot szitál.
Halott a tér, a csöndje mély,
a perc halad s az óra áll.
 
A hold sehol, hiánya bánt,
az ég alatt a föld kemény.
A képzelet remény gyanánt
ezüstös álmot önt belém.
 
Szemem mögött a hajnal ölt
magára selymes, új ruhát.
Feléled az, mi porba dőlt
s valóra váltja önmagát.

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Nagy tetszéssel olvastam ezt a hajnali álmodást. A rímek, a verssorok gördülékenysége tetszik. A tartalom is érthető.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves András!

Ez a kedvencem tőled, köszönöm, hogy olvashattam.

Erzsike

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy olvastatok! Örülök, hogy tetszett!