Hajnalt álmodva
Beküldte kolevandras - 2015, április 15 - 16:55
Kihunyt a fény, sötét az éj,
a kósza szél fagyot szitál.
Halott a tér, a csöndje mély,
a perc halad s az óra áll.
A hold sehol, hiánya bánt,
az ég alatt a föld kemény.
A képzelet remény gyanánt
ezüstös álmot önt belém.
Szemem mögött a hajnal ölt
magára selymes, új ruhát.
Feléled az, mi porba dőlt
s valóra váltja önmagát.
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, április 15 - 23:14
Permalink
Nagy tetszéssel olvastam ezt
Nagy tetszéssel olvastam ezt a hajnali álmodást. A rímek, a verssorok gördülékenysége tetszik. A tartalom is érthető.
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, április 17 - 19:35
Permalink
Kedves András! Ez a kedvencem
Kedves András!
Ez a kedvencem tőled, köszönöm, hogy olvashattam.
Erzsike
kolevandras
2015, április 17 - 20:53
Permalink
Nagyon szépen köszönöm
Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy olvastatok! Örülök, hogy tetszett!