Hajótöröttek

Az idő háborgó dagály,
kis szobánk süllyedő hajó.
Zugait betöltő homály
menedékébe bújt a jó.

Remeterák az életünk,
csiga házába rejtezett.
Hínár kötötte két kezünk,
szívünk rozsdamart szerkezet.

Iszapba ágyazta a tél,
közöny sós vize rágja szét,
rég eloltotta már a szél
távoli fároszok tüzét.