Hála
Beküldte kékszem - 2016, február 6 - 13:29
Anyám, őrizgetlek
a szívemben,
veled beszélgetek
a sírkertben.
Mert elmentél korán,
itt hagytad gyermeked,
s nem láthatlak téged,
csak sötétet.
Egyetlen támaszom
voltál nekem,
veled boldogultam
az életben.
Eljöttem most hozzád,
s kérem a jó Atyát,
hogy a sírodban is
vigyázzon rád!
Odalent a mélyben
nyugalmat ád,
sokat fáradoztál
életen át.
S örömöt találtál
gyermekidben.
S szültél egymásután
sok gyermeket.
S míg apánk odajárt,
te nevelted,
s én voltam közöttük
a legkisebb.
Utolsó gyermeknek
szültél meg engemet,
s nem mondtál le rólam
egy percig sem.
Hálás vagyok neked,
hogy én élek,
megköszönöm néked
életemet.
Óvtál minden gondtól
s betegségtől,
sikereket vártál
a jövőtől.
És volt belőle sok,
még ma is van elég,
érte megküzdök én
harcok terén.
Te látsz, és büszke vagy
a fiadra,
hogy annyi terhet vesz
a vállára.
A jó Urunk segít,
nekünk dolgoznunk kell,
reggeleken s este
imára fel!
Nélküle ne várjuk
az eredményt,
dolgos emberekre
hinti a fényt.
Nem búcsúzom tőled,
veled leszek,
s együtt adunk hálát
az Istennek.