Harminc év után

Beküldte Judit - 2016, március 30 - 08:52

Harminc év után

Belém mar még ma is rútul a bánat,
mert elvesztettem az én jó apámat.
A fájdalom-gombóc torkomban fészkel,
feledni nem lehet szívvel, csak ésszel.

Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele.

(2016. március 29.)

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, március 30 - 11:28

Átérezhető, nagyon szép vers. Szóval az idő nem gyógyír, sejtettem...

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, március 30 - 12:14

Kedves Judit!

Feledni nem lehet soha, elevenen él bennem is hiányuk, megható versben írtad meg.

Erzsike

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, március 30 - 16:57

"Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele."

 

Gyönyörűen és fájdalmasan emlékezel, kedves Judit. Így van ez: nekem Édesanyám halt meg 30 éve.

 

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Judit képe

Judit

2016, március 31 - 09:47

Csilla, Erzsike, Mária, köszönöm kedves soraitokat.


hubart képe

hubart

2016, április 2 - 15:36

"feledni nem lehet szívvel, csak ésszel."  Ez bizony így van! Az én édesanyám 33 éve ment el, ma is hiányzik. 

Judit képe

Judit

2016, április 5 - 14:57

És hiányzik halálig...
Köszönöm figyelmedet.


hzsike képe

hzsike

2016, április 2 - 18:09

Fájdalmasan gyönyörű emlékezés. Valóban így igaz...élni kell vele.

Ölellek:Zsike :)

Judit képe

Judit

2016, április 5 - 14:57

Köszönöm, Zsike. :-)