Harminc év után
Beküldte Judit - 2016, március 30 - 08:52
Harminc év után
Belém mar még ma is rútul a bánat,
mert elvesztettem az én jó apámat.
A fájdalom-gombóc torkomban fészkel,
feledni nem lehet szívvel, csak ésszel.
Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele.
(2016. március 29.)
Hozzászólások
Csilla
2016, március 30 - 11:28
Permalink
Átérezhető, nagyon szép vers.
Átérezhető, nagyon szép vers. Szóval az idő nem gyógyír, sejtettem...
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2016, március 30 - 12:14
Permalink
Kedves Judit! Feledni nem
Kedves Judit!
Feledni nem lehet soha, elevenen él bennem is hiányuk, megható versben írtad meg.
Erzsike
Bieber Mária
2016, március 30 - 16:57
Permalink
"Hétköznapivá züllött
"Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele."
Gyönyörűen és fájdalmasan emlékezel, kedves Judit. Így van ez: nekem Édesanyám halt meg 30 éve.
Bieber Mária
(Hespera)
Judit
2016, március 31 - 09:47
Permalink
Csilla, Erzsike, Mária,
Csilla, Erzsike, Mária, köszönöm kedves soraitokat.
hubart
2016, április 2 - 15:36
Permalink
"feledni nem lehet szívvel,
"feledni nem lehet szívvel, csak ésszel." Ez bizony így van! Az én édesanyám 33 éve ment el, ma is hiányzik.
Judit
2016, április 5 - 14:57
Permalink
És hiányzik
És hiányzik halálig...
Köszönöm figyelmedet.
hzsike
2016, április 2 - 18:09
Permalink
Fájdalmasan gyönyörű
Fájdalmasan gyönyörű emlékezés. Valóban így igaz...élni kell vele.
Ölellek:Zsike :)
Judit
2016, április 5 - 14:57
Permalink
Köszönöm, Zsike. :-)
Köszönöm, Zsike. :-)