Hattyúdallal fizetve

Szemem sarkaiból kicsordul a tegnap;
a piros asztalon reszketve imbolyog - 
boronálják arcom bánatos fintorok...
látod, a fájdalom mily kevésért megkap.
 
Egyéb sem jut neki, mint viseltes, tompa
lelkem holt darabja - aprópénz ez, tudom -
mégis megelégszik vele; ó, Krisztusom,
mikor lettem ilyen élettelen, csonka?
 
Valahol, magamban... néha összefutok
egy tetterős nővel, mosolygós szájúval -
aki bátran rám-szól: minek e hattyúdal?
Kihullt tollaiddal írhatod himnuszod.
 
Szemem sarkaiból lecsordul a tegnap;
noteszom fedelén átfolyva imbolyog - 
foltokban nőnek ki múltliget birtokok;
... itatóssá fásult e gyűrött füzetlap.
 
(2017. január)
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Odébb azzal a hattyúval!

Nagyon tetszik, Évikém.

Sztancsik Éva képe

Nagyon szépen köszönöm, Irénke. :)

hubart képe

Ez igen szép vers, drága Éva! Szeretettel gratulálok! :) 

Sztancsik Éva képe

Hálás köszönetem, kedves Feri. Véleményed fontos nekem, nagyon. :) Szeretettel láttalak most is. Éva

vati képe

Hát ez igazán szép, nagyon tetszik. Ritkán találkozni az ölelkező rímes formával, itt meg ráadásul milyen szépen simul a tartalomhoz...

Varga Tibor

Sztancsik Éva képe

Tibor kedves! Mintha lélekvajjal kenegetnének. :) Őszintén köszönöm jöttödet, szavaidat. Egyébként... én igen sok ölelkezőt írok, ez a kedvencem. Ha visszatekintesz, akkor biztosan ráakadsz jópárra. Bár... nem hinném, hogy mindegyikre érdemes volna sok időt fordítani. :) Nagyon örültem neked. Éva

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Évi!

Nem kell még hattyúdal, korai lenne, a "rám szól", így külön írandó...:)

Ölellek. Erzsike

Sztancsik Éva képe

Köszönöm, drága Erzsike. Igen, de úgy annyira "külön" érzem. :) Jó, legyen kötőjeles. Ölellek. Éva