Haza-mécsesünk
Beküldte lnpeters - 2017, november 13 - 23:43
Haza-mécsesünk pislákol,
A füstje fanyar,
Múltjában megkapaszkodva
Tartja a Magyar.
Tartjuk, hogy ne szórhassa az
Idő szerteszét,
Hogyha elvész, attól kezdve
Céltalan a Lét.
Tán a jövőben nem csupán
Gyász-gyümölcs terem,
Gigantikus hullámverés
A Történelem.
Haza-mécsesünk halovány,
Lángja lekonyult,
Mélységes barázdákat vájt
Testébe a Múlt.
Most is belep minket régi
Nagy bajok pora,
Nem hevertük ki a török
Pusztítást soha.
Függetlenségért véreztünk
Fényes napokon,
Majd ránk vicsorgott a rabló
Csuklyás Trianon.
Haza-mécsesünk imbolyog,
Mint a rossz ladik,
A legrosszabb évszázadunk
Volt a huszadik.
Haza-mécsesünk pislákol,
A füstje fanyar,
Múltjában megkapaszkodva
Tartja a Magyar.
Hozzászólások
Csilla
2017, november 16 - 21:56
Permalink
Nagyszerű vers!
Nagyszerű vers!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2017, november 18 - 15:21
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2017, november 19 - 14:05
Permalink
Nekem is tetszik!
Nekem is tetszik!
lnpeters
2017, november 19 - 18:31
Permalink
Köszönöm, Irénkém!
Köszönöm, Irénkém!
Pete László Miklós (L. N. Peters)