Heuréka

 

Acélszoborba bújhatott Isten,

majdnem az összes, vagy akármelyik,

kihalóban van fajtája, védett,

ha rátalálnál óvjad, bármelyik.

 

(Én megleltem a sajátom nemrég,

az ágy alatt élt, akár a szörnyek,

zavartam bottal, és szitkaimmal,

nem akartam, hogy felekbe törjek.

 

Sarokba-bújós, pléhkrisztusarcú,

rongyos hippinek álcázta magát,

húsz év is kellett, hogy ráébredjek,

kocsmaistenné avatták apát.)

 

2014.

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Becca!

Árad a szelíd szomorúság a versből, és ebben van az ereje.

Erzsike

Köszönöm szépen Erzsike.

Ölelésem.

hubart képe

Nagyszerű vers!

Köszönöm szépen ittjártatokat, és az olvasást, örültem nektek.

 

Haász Irén képe

Remek vers! Hú, de jó...!

Sztancsik Éva képe

Örömmel, várakozásomban nem csalódva olvastalak most is. :) Üdv. Éva