Heuréka
Beküldte Becca - 2015, december 17 - 07:28
Acélszoborba bújhatott Isten,
majdnem az összes, vagy akármelyik,
kihalóban van fajtája, védett,
ha rátalálnál óvjad, bármelyik.
(Én megleltem a sajátom nemrég,
az ágy alatt élt, akár a szörnyek,
zavartam bottal, és szitkaimmal,
nem akartam, hogy felekbe törjek.
Sarokba-bújós, pléhkrisztusarcú,
rongyos hippinek álcázta magát,
húsz év is kellett, hogy ráébredjek,
kocsmaistenné avatták apát.)
2014.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 17 - 12:55
Permalink
Kedves Becca! Árad a szelíd
Kedves Becca!
Árad a szelíd szomorúság a versből, és ebben van az ereje.
Erzsike
Becca
2015, december 17 - 17:45
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen Erzsike.
Ölelésem.
hubart
2015, december 17 - 21:11
Permalink
Nagyszerű vers!
Nagyszerű vers!
Becca
2015, december 18 - 13:35
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen ittjártatokat, és az olvasást, örültem nektek.
Haász Irén
2015, december 18 - 18:23
Permalink
Remek vers! Hú, de jó...!
Remek vers! Hú, de jó...!
Sztancsik Éva
2015, december 18 - 18:38
Permalink
Örömmel, várakozásomban nem
Örömmel, várakozásomban nem csalódva olvastalak most is. :) Üdv. Éva