Becca blogja

Panelcsend

Beküldte Becca - 2015, december 14 - 23:55
 
Még melegít a kávégőzös levegő,
kettes busz ömlik a reggelek közé,
egy-egy dudálás, mint szaggató vesekő,
pupillád villan - kész is az expozé.
----
Betonszalagok tekeregnek el szerte,
itt minden út csak a szív felé szalad,
van bennük kanyar, és soha egy sem ferde,
de aki elmegy, annak kétrét hasad.
 
Indulj akkor, menj te is magyar múltaddal!
Vérátömlesztést kapj, hogy majd ne fájjon,
ahogy városod gyönge felhőket szabdal,

Puszedli-angyalok

Beküldte Becca - 2015, december 8 - 17:54
 
A havas város felrázott üveggömb, 
rénszarvasmese, hófehérke-arc, 
pillés palota benne a háztömb, 
az éjjel kemény, kisminkelt ébenkvarc. 
 
Egybeolvadó gót tornyok és felhők, 
képkeret között elfolyó balett, 
járdákon úsznak el ember-sellők, 
a pláza cukros anyabálna-makett. 
 
Drazsé-dekoros puszedli angyalok 
neonreklám betűháza fölött, 
szeretethiány utcán andalog, 
szárnyakat keres, két havazás között. 
 

Hold-ének

Beküldte Becca - 2015, november 22 - 22:32
 
Mint képlékeny szellem, olyan az este,
hogy rám formálódik sok éve már,
rajtam ül, füstszínű lepedőteste
néha földig húz, vagy az égre ránt.
 
Hogyha fél, csillagot okád, kavarog,
csak a vén Holdnak áldozza magát,
ilyenkor lábamon ezüstszalagok,
táncolok, rajtam a tünde-kabát.

Szentségben

Beküldte Becca - 2015, november 22 - 22:20

Tél jön. Acélkék nyomor. 
Horpadt szerelmek lógnak, 
mint vak, lampion-gyomor. 

Boltív a város ege, 
panel–istenek tartják, 
de téged várlak, gyere. 

Madonnád leszek, hóbort, 
freskó-sápatag napon, 
és nem segít az óbor, 

csak a szád, a hűs brokát, 
csókolj homlokra imát, 
kenj fel tenyeret, bokát. 

Kifosztottan

Beküldte Becca - 2015, november 13 - 22:36
 
Hogy kifosztott a világ,
ki tehet róla?
Csupaszságod fény,
meztelen való,
vacogóssá válik
minden perc és óra,
ha felsejlik egy sziget,
Trója és faló.
 
Embert keresel
az ürességben,
a táj kontrasztja
rozsdabarna él,
mindegy, hogy
nappal van, vagy éjjel,
egyedül vagy,
félszíved rég acél.
 
A lélek-dőlt panel, 
és üvegtörmelék,

Belső anya

Beküldte Becca - 2015, november 10 - 00:43

 

Levágtam a múltam - akár Sámson haját,
benned bízom, Uram, te egyetlen barát.
Ez az út is rögös, és mezítláb vagyok,
lázban pipacsvörös, bágyadt arcom ragyog.
 
Elveszni nem fogok, béklyót sárba dobtam,
tiszta vizem csobog, maradt néhány tollam.
Múzsámnak erénye, hogy nem kér és számlál,
belső anya, méhe strófákat szül, táplál.
 

Novemberi Isten

Beküldte Becca - 2015, november 5 - 16:18
 
Múlt novemberben megláttam az Istent,
menetrendjével hóna alatt loholt,
követni kezdtem - elfeledve mindent,
jósága igaz-e, vagy hamis, koholt.
 
Csipkebokorként égtek rőt neonok,
és gospellé lett a szívzakatolás,
meztelenedtem gyermekin, én konok,
mint peronon túl, a nagy lombkoronák.
 
Ekkorra jegyem már markomban lapult,
félve lestem be a resti ablakán,
angyal szolgált ki, úgy ragyogott a pult,

A csattogók

Beküldte Becca - 2015, november 4 - 01:35
 
A csattogók hangját hallom
- halálhírnök éneküket,
rettegek, bár Istent vallom,
bárcsak lennék dalra süket.
 
Tintaszárnyú éjszakából
elröppennék, mint a madár,
várnám, a Nap felnyalábol,
ölben visz el, nyugtat, dajkál.
 
De itt vagyok mély-sötétben,
szemem lázas, vénám dobol.