Ödémás sziluett

Beküldte Becca - 2015, november 10 - 00:38

 

Éjjel, mintha a kerek Hold lennél,

ödémás sziluetted beragyogja

az ég tintáját. Emlékszem, a meggyet,

ahogy etted - szádra piros rúzst

varázsolt, és a nevetés, ráncaidat

kivasalta.

 

Amikor tönkrementetek,

és semmivé lett minden vagyon,

szemedbe gránitszilánkok

költöztek, mellkasod alá légszomj

feszült. A sors levetkőztetett, és az idő

gyurmázott kerekded idomaiddal.

Kemény vonalak vették körül

egykori nőpuhaságod, megmaradt

gyermekséged dacban örült.

 

Segíteni akartam.

Minden télen gondoltam rátok 

- fészekvesztettekre, hogy nem

maradtunk barátok, ma is bánom.

Csak képzeletem vitt magokat,

az árva cinkéknek.

 

Nagyanya, eltettem gondolatban

pár holmidat. A virágos kendődet,

és a fekete varázs-szoknyádat.

A sírásodból is raktam el,  meg a

füstből, ami megette a gégédet.

 

Egyedül haltál meg, torz grimasszal,

de én a régi arcod elrejtettem saját

kendőm alá. Néha felhajtom sarkait,

amióta felvetted a legszebb ruhád,

újra barátok vagyunk.

 

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, november 10 - 12:17

Megérintő, lélek-vonzó szöveg. Nem indulok el nyomozni, hogy miért és mire "válasz", erre (ne haragudj) nincs időm. Viszont az utolsó előtti szakaszban mintha kimaradt volna valami a 3. sor elején vagy csak bennmaradt egy plusz "a". Eszembe juttattad saját nagymamámat, akiről én is írtam néhány verset...:(  szeretettel olvastalak. Éva

Becca

2015, november 10 - 14:44

Köszönöm Éva, hogy olvastad.

Néztem azt a sort,  majd olvasgatom még, hátba eszembe jut valami oda. Talán csak én értem a verset, mert nem bontottam ki rendesen, nem tudom.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, november 10 - 13:01

Kedves Becca!

Erőteljes lélekszorongató vers, kell a szembesítés az emlékek valóságával, remekül megoldottad.

Erzsike 

Becca

2015, november 10 - 14:38

Köszönöm szépen Erzsike!

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, november 10 - 16:21

Nagy sóhajtás... igen, sokszor akkor kezdünk szeretni és megérteni valakit, amikor már nincs.

Szerencsés eset, ha már előbb sor kerül erre, mert bizony többnyire rá kell jönni, hogy igazuk volt, mi nem voltunk még elég érettek valaminek a megértéséhez.

Ha közeli rokon, még jobban tud fájni.

Elméláztam szép emlékezéseden. Jólesett.

Ahogy Éva jelezte, a virágos kendődet után nem stimmel valami.

Becca

2015, november 10 - 16:27

Most már igen. -:)

Felcseréltem az a-t,  és az és-t. Csak most vettem észre én is a Facebookon, és hiába szólt Éva, nem láttam. Köszönöm...

Csilla képe

Csilla

2015, november 10 - 19:20

Szép és fájó sorok, kedves Becca.

(Miért nem küldesz be verset a 'napi versek'-be?)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2015, november 10 - 19:52

 Tehetséged villog!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2015, november 10 - 20:23

Megható emlékezés. 

Becca

2015, november 10 - 22:10

Kata, Csilla, Ferenc köszönöm szépen a látogatást.

Balla Zsuzsanna képe

Balla Zsuzsanna

2015, november 12 - 21:10

Emberi és igaz sorokat írtál. Lélekbemarkoló a versed.

Különösen az utolsó előtti versszak fogott meg.

"Nagyanya, eltettem gondolatban

pár holmidat. A virágos kendődet,

és a fekete varázs-szoknyádat.

A sírásodból is raktam el,  meg a

füstből, ami megette a gégédet.

"

Becca

2015, november 13 - 15:07

Hálásan köszönöm kedves Zsuzsanna.