Novemberi Isten

 
Múlt novemberben megláttam az Istent,
menetrendjével hóna alatt loholt,
követni kezdtem - elfeledve mindent,
jósága igaz-e, vagy hamis, koholt.
 
Csipkebokorként égtek rőt neonok,
és gospellé lett a szívzakatolás,
meztelenedtem gyermekin, én konok,
mint peronon túl, a nagy lombkoronák.
 
Ekkorra jegyem már markomban lapult,
félve lestem be a resti ablakán,
angyal szolgált ki, úgy ragyogott a pult,
mint tiszta éjen a csillagparaván.
 
S amint felszálltam volna a vonatra,
halott nagyapám lépett ifjan elém.
- Menj haza lányom, vendéged megy hatra,
légy boldog, ne gyere száz évig felém!
 
Hát így esett meg, hogy most mégis élek,
lélegző kómából kelve létezem,
de a haláltól már csak kicsit félek,
tudom, Isten jó, és fogja a kezem.
2015. 11. 05.

Hozzászólások

hzsike képe

Nagyon megérintő, remek versnek tartom. Ha megengedsz egy észrevételt, kedves Szófia; az utolsó versszak, "létezem-szeret" rímpárján kellene egy picit finomítani.  (pl. szeret-kelet, szeret-kelek,  szeret-szelet, stb.stb...)

Üdvözlettel:Zsike :)

Köszönöm szépen Erzsike, örülök, hogyha tetszik.

Igaza volt, azt hiszem sikerült kijavítanom a hibát.

hubart képe

Igen kifejező képek egy jó versben. Az  "Ekkora" az mekkora? :) Gondolom, azt akartad írni, hogy Ekkorra. 

Köszönöm szépen. Igen, ekkorra.

Haász Irén képe

Kedvelem-vers, szép képekkel.

Köszönöm szépen kedves Irénke.

Bieber Mária képe

Remek vers. Nagyon tetszik. Gratulálok!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Balla Zsuzsanna képe

Csoda az állomáson! Nagyon tetszett!

Mysty Kata képe

 Nagybetűs VERS! Ihletadó irodalom!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Zsuzsanna, Kata, Mária, nagyon köszönöm!