Jelenlegi hely

Kifosztottan

Beküldte Becca - 2015, november 13 - 22:36

Hogy kifosztott a világ,

ki tehet róla?

Csupaszságod fény,

meztelen való,

vacogóssá válik

minden perc és óra,

ha felsejlik egy sziget,

Trója és faló.

Embert keresel

az ürességben,

a táj kontrasztja

rozsdabarna él,

mindegy, hogy

nappal van, vagy éjjel,

egyedül vagy,

félszíved rég acél.

A lélek-dőlt panel,

és üvegtörmelék,

akár, ha Sion hegyén

lépkednél, olyan,

borda alatt kis mag

rügyezne, remél,

hogy marék föld takarja,

s megfogan.

Hozzászólások

Sztancsik Éva

2015, november 13 - 23:50

Permalink

Ez is tetszik. :) Üdv. Éva

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Becca

2015, november 14 - 02:05

Permalink

Köszönöm szépen Éva! Nem

Köszönöm szépen Éva!

Nem tetszett sehogy az utolsó sor, túl suta lett, próbáltam variálni, végül picit módosítottam. A tartalma ugyan más lett, de így már elégedettebb vagyok vele.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Becca

2015, november 14 - 15:53

Permalink

És sikerült megtalálnom a

És sikerült megtalálnom a végszót, a vékonyan nem volt jó rím. -:) Vannak dolgok, amiknek érniük kell.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Sztancsik Éva

2015, november 14 - 21:17

Permalink

Igen, "érniük" kell a dolgoknak a fejünkben és a papírra (sz.gépbe) vetett sorainkban is. :) Én sokszor hetekig nem nézek rá arra, amin hetekig "dolgoztam". Friss/új szemmel általában teljesen mást mutat/hat a kép és láttatja/láttathatja az addigi hibákat, amiken a munka hevében átsiklottunk. Persze még ekkor sem vagyunk tévedhetetlenek. Nekem már jóideje ez a bevált módszerem, ritkán térek el tőle. Mégsem vagyok elégedett önmagammal... szinte sosem. :) Üdv. Éva