Hiába

( Versemet, Szitár Éva: Fuvallat c.
 gyönyörű alkotása ihlette)
 
H.Gábor Erzsébet
Hiába
 
Érzem, hogy itt vagy, leskelsz most is,
hiába bújsz el, látlak ott is,
hiába játszol néma csendet,
tudom, az elméd el nem enged!
 
Beléd ivódtam, mint az illat,
szavamat, mint a bort, csak ittad,
gyümölcsös fámról csenve szedtél,
nevemnek régen rabja lettél.
 
Nem vállalsz fel, mert félsz, hogy egyszer,
feloldalak, mint holmi vegyszer,
s együvé válva, mindörökre,
fogoly leszel a börtönömbe’.
 
Tagadod, mégis erre vágynál -
parazsam óvott, hogyha fáztál,
meleg szívembe fészket rakva
vártál az édes kárhozatra.
 
Nélkülem ajkad néma, szótlan,
dalra fakadtál, hogyha szóltam -
lelkemet csönded megfagyasztja.
Úgy lesz, ahogy az Úr akarja,
 
hiába küzdesz,  lásd be végre!
Lángomban tudsz csak fájva, égve,
létezni. Sorsod visszaűzött,
végzeted lettem, tiszta bűnöd.
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Szépséges! Gratulálok!

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Irénkém.

Ölellek. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Remek vers és szép kép, Évit személyesn ismerem, talán egy évfolyamba jártunk iskolába is, tiszakécskei lány.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen, Erzsike. :)

Csilla képe

Remek az összhang a kép és a vers között, gratulálok mindkettőtöknek! :)

 

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám.

Ölellek ma is. :)

lnpeters képe

Megleptél a témával Zsike!  Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm, hogy elolvastad, drága Laci. :)