Hitetlenül
Beküldte hzsike - 2015, augusztus 2 - 16:59
H.Gábor Erzsébet
Hitetlenül
Ujjait egymásba fonva,
szótlanul nézte a semmit -
pedig az Istenben nem hitt,
imáját suttogva mondta.
Szemei messzire láttak,
üveges könny volt az ablak -
ott fönn tán kegyelmet kaphat!
Gyávákká lesznek a bátrak.
Pedig a Mennyekben nem hitt,
ám mégis imákat mormolt -
jólesett, annyira jó volt!
Sohasem bántott ő senkit.
Könnyű lett, zsibbadt a teste,
megbékélt, semmitől nem félt -
angyallá vált, ahogy megtért,
s Isten a karjába vette.
Hozzászólások
Csilla
2015, augusztus 3 - 12:59
Permalink
Mintha a "Nagyanyám sose volt
Mintha a "Nagyanyám sose volt fiatal" folytatása lenne. Nagyon szép, Zsike!
Gratulálok:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2015, augusztus 3 - 13:21
Permalink
Igen, hangulatában és
Igen, hangulatában és témájában is szinte ugyanaz, Csillám.
Köszönöm a látogatást.
Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 3 - 13:28
Permalink
Kedves Zsike! Ez a versed is
Kedves Zsike!
Ez a versed is csodás, nagyon megfogott.
Erzsike
hzsike
2015, augusztus 3 - 17:13
Permalink
Köszönöm szépen,
Köszönöm szépen, Erzsikém!
Ölellek:Zsike :)
lnpeters
2015, augusztus 3 - 13:46
Permalink
Ez valami hihetetlenül szép!
Ez valami hihetetlenül szép! Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2015, augusztus 3 - 17:14
Permalink
Örülök, hogy így érzed.
Örülök, hogy így érzed. Köszönöm szépen, kedves Laci!
Szeretettel:Zsike :)