Hódolat a mesternek

(Fazola Henrik emlékére)

Áhítattal álltam a nagy kapu előtt
a múlt fenségéből meríteni erőt.
Érdekelt, mily csodát alkotott a barokk,
amikor összeforrt kalapács és marok.

Érinteni vágytam lélekkel és testtel
azt a csodát, amit álmodott a mester.
Akantusz levelét koszorúba fonta,
rajzolt, és kalapált éjfélig naponta.

Cikkanó nagy üllőn pengette a vasat,
míg vörösen izzott, nem tört és nem hasadt,
engedelmeskedett, mint a tészta, majd ott
kecses virággá nyílt, buja indát hajtott.

Életre kelt a mű, szűnt a mester láza,
csikordult a kapu, nyílt a Városháza.

2014. szept. 25.
 

Az alkotás hevében elsiklott a figyxelmem két szóismétlés fölött: a csoda, és a mester szó is kétszer jelenik meg a versemben. Senki nem szólt érte, de most észrevettem, és javítottam. Íme az új változat: 
 

Hódolat a mesternek

(Fazola Henrik emlékére)

Áhítattal álltam a nagy kapu előtt
a múlt fenségéből meríteni erőt.
Néztem, mily mágiát teremtett a barokk,
amikor összeforrt kalapács és marok.

Érinteni vágytam lélekkel és testtel
azt a csodát, amit álmodott a mester.
Akantusz levelét koszorúba fonta,
rajzolt, és kalapált éjfélig naponta.

Cikkanó nagy üllőn pengette a vasat,
míg vörösen izzott, nem tört, és nem hasadt,
engedelmeskedett, mint a tészta, majd ott
kecses virággá nyílt, buja indát hajtott.

Végül termést hozott az alkotás láza:
csikordult a kapu, nyílt a Városháza.

2014. szept. 27.