Hold mögött
Beküldte titus56 - 2016, március 9 - 18:41
Hold mögött
Két karod ha csillagot varázsol,
rám tapad naponta szürke ingem.
Hold mögött halott tükörbe lángol,
szép egedbe roskadó erényem.
Szél se jár, ha fátylakat terítve,
halk melódiát zenél az alkony
Lépteim mögött sötét az este,
fénybe zárva csillagod barangol.
Földre hull, sziromcsodányi álom,
látomás ragyog szemembe égve.
Vak sötétbe csendesült világom
lelkem adja fényedér' cserébe.
Hozzászólások
hzsike
2016, március 9 - 19:01
Permalink
Remek trocheusok, nagyon szép
Remek trocheusok, nagyon szép vers. :)
Szeretettel olvastam itt is.
Zsike :)
titus56
2016, március 11 - 18:43
Permalink
Nagyon köszönöm
Nagyon köszönöm Zsike!
titus56
zelgitta
2016, március 10 - 01:04
Permalink
Mint valami ballada, de
Mint valami ballada, de legalábbis népmese...(az utolsó két sor elvarázsolt-elátkozott mesehőst idéz)
László, gratulálok!
Brigitta
titus56
2016, március 11 - 18:44
Permalink
Nagyon köszönöm
Nagyon köszönöm Brigitta!
titus56
Csilla
2016, március 11 - 16:19
Permalink
Szép a dallama, a téma,
Szép a dallama, a téma, tartalom pedig olyan "titusos". :-) Néha azt sem tudom miről szól, csak érzem a hangulatát.:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
titus56
2016, március 11 - 18:47
Permalink
:D köszönöm
:D köszönöm Csilla!
Meglepne, ha elárulnám, hogy magam is "hangulatverseknek" tartom az ehez hasonló írásaimat? Hát ige, ha már nem tudok "zinásat", igyekszem amúgy "titusosan" sorokat faragni.
titus56