Holics Janka emlékére

Móricz Zsigmondné

Mysty Kata

  Holics Janka emlékére

 1.

Élni érdemes,tudom.
Élni érdekes,hittem..
Élni élvezet ,de nem nekem.
Élni boldogan, hogy lehet?!
Élni , élni, élni !
Hagyjatok...
Élni boldogan
hogyan lehet?!
Élni, csak küzdelem?
Mégis...
Nem akartam
így meghalni.

  Élni , élni, élni !

(utolsó szavai voltak)

2.

 Ne játssz, mimózává váltam ,
ne bánts! A kesergés karma
mélyen legbelül váj!
Lelkem mélyén tenger kékség .
Boldogságom benne kérész.
Hullámsír ágyam ott vetem,
könnyben ázva fiaimért,
de nagyon szenvedek.
 Halálban kiutat keresek.
Nem bírja ezt önérzetem,
sem kiábrándult közérzetem.
 Az élet olyan mostoha,
ha a szeretet ily ostoba.
Vigaszt keres, nem  igazt.
 Hűség, - a hűtlenség zuga.
Zokogó ott a szerelem,
Nem is értheti senki sem.
 Mitől fakul ki érzelem.
Társas játszma; együttlét ,
 a szív diktálja ütemét.
 Aki jobban tud szeretni ,
 nem szerethetik eléggé.
 Ebbe bel is halhat a végén!

   3.    

   Megalázott, meggyötört
   nő, mégis hű feleség...
Méltatlan, ha mellette
harmadiké az esély:

Lelke ilyen terheket
nem sokáig cipelhet.
Haldoklóvá teheti,
tönk szélére emeli.

Teste szinte összemegy,
lelkét is csak bú eszi.
Búsongó, szánalmas mint,
száraz virág, por lepi.

4.

Ifjú szerelmesek hosszú hadviselése ,
véget ér, mint egy húszéves, kínzó háború .
Kék madár, olykor kiröpül, szárnyaszegetten,
de keresztbe - kasul, kalitka zárja körbe.
Ha ki - kiszabadulhat tűzszünetben mégis ,
nyilak záporában súlyosan megsebesül.
Röptét sem érezheti soha biztonságban,
kényes partizánharcok, csak árthatnak neki.