Hullámvasút

H.Gábor Erzsébet
Hullámvasút
 
Sorsunk egy hatalmas hullámvasút,
rövid az idő, de hosszú az út,
kiszállni közben már nem lehet,
féked az egyetlen fegyvered.
 
Mennyből a pokolba visz a vonat,
utána megfordul, visszatolat,
reggel még fent vagyunk, este lenn -
forog a világ is esztelen.
 
Nem kértük magunknak ezt az utat
- okold a teremtő Atyád-Urad -,
mégis, mit kiszabott tűrni kell,
ő csak az ördögöt űzi el!
 
Aztán az út végén megvált az Úr -
ha jó voltál, jót kapsz jutalmadul,
ha nem, hát Lucifer pokla vár -
s késő a bűnödet bánni már!
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Igaz: egyszer fent, másszor lent. Szép és igaz versedhez szeretettel gratulálok, kedves Zsike!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, a látogatást, kedves Hespera.

Szeretettel láttalak versemnél.

Zsike :)

hubart képe

Jó szimbólumot választottál, kedves Zsike, az emberi sors egy igazi hullámvasút. A komoly téma mögött ott van a cinkos kikacsintás is, ami azért inkább derűt hoz, mint szomorúságot. :) 

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Feri. :)

lnpeters képe

A hullámvasút nagyon találó jelkép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Én is így éreztem, kedves Laci! Köszönöm, hogy elolvastad. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Nagyon jól jellemezted a dolgot, egy remek versben.

Erzsike 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike.

Ölellek:Zsike :)