Hűvös esték

Vén homokdűnéken csípős szél futkos át,
a didergő égen szakad a pufajka,
mohón keresi, míg elkékül az ajka
az elfogyó holdnak pálinkás butykosát.

Ott kint nagykabátban ténfereg a lélek,
céda ábrándokkal összebújna máris.
Könnyező csupasz ág a hamis kaláris,
régmúltnak ködében elmosódott élek.

Sorsod kővázában ottfelejtett virág,
nem segítenek az elmotyorgott imák,
vesd tűzre a szíved szomorító gondját!

Gyere hű barátom, terítve az asztal,
foszló bélű kenyér, szalonna marasztal;
hadd járja a világ ott kint a bolondját!

2010. szept. 21.