Időszabó keze nyomán

 
Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.
 
.....
 
(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat 
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)
 
Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már...
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár -
jó lesz nekem így is, ne búsulj, mester,
kőszívű lett sorsom meztelen megver.
 
.....
 
Tüskebokron járó, szegény tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig zord telek után,
simuljál testemre, szúrd át bőrruhám.
 
(2018. március/április)

Hozzászólások

lnpeters képe

Fergetegesen erős az indítás!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm becses véleményed. Örülök, hogy jöttél. :) Üdv.