Időszabó keze nyomán
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, április 4 - 19:12
Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.
.....
(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)
Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már...
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár -
jó lesz nekem így is, ne búsulj, mester,
kőszívű lett sorsom meztelen megver.
.....
Tüskebokron járó, szegény tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig zord telek után,
simuljál testemre, szúrd át bőrruhám.
(2018. március/április)
Hozzászólások
lnpeters
2018, április 7 - 15:40
Permalink
Fergetegesen erős az indítás!
Fergetegesen erős az indítás!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2018, április 8 - 13:24
Permalink
Köszönöm becses véleményed.
Köszönöm becses véleményed. Örülök, hogy jöttél. :) Üdv.